Mi az EGO? Miért van? Fontos-e?

Szia, Kedves olvasó!

Írásaimban van, hogy megemlítem az ego-t egy-egy téma kapcsán. Úgy döntöttem, hogy most kicsit mélyebben belenézünk, hogy „mi fán terem”. Kezdjük egy kis tudománnyal, aztán elmesélem én hogyan látom.

Tudományos szemszögből az ego, vagyis az én „mindaz, amit egy ember saját magával azonosít.” Az ego-t az életünk során alakítjuk a környezetünkkel való kölcsönhatásban. Az én erősítése asszertív technikák segítségével lehetséges. Az én magát érzelmei által azonosítja. Nemcsak befelé gazdagodik, kifelé is hat. Másokkal való együttérzés révén fejlődik. elnyomja saját el nem fogadott tetteit és a felejtés, önámítás burkába teszi. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89n

Freud személyiségelmélete: id: alapvető ösztönök + vágyak. szuperego: erkölcsi szabályok. ego: személyiség központja, közvetít ösztönök és erkölcsi szabályok között. Cél id és szuperego közti egyensúly megtalálása.

Freud hasonlata:

ego – hajóskapitány

hajó – személyiség

tenger – vágyak

part – valóság

Összegzés: az ego feladata a hajó irányítása a tengeren a part szemmel tartásával.⛵

Ahhoz, hogy ne ösztönösen viselkedjünk, ( hiszen az sok esetben társadalmilag elfogadhatatlan lenne) az ego védelmi mechanizmusai bekapcsolnak. Egyrészt megvéd az esetleges illetlen cselekedetektől, plusz elnyomja a kellemetlen emlékeket. https://motivatormagazin.hu/pszichologia/mi-az-ego/

Eckhart Tolle könyvet is írt az ego-ról. Szerinte az ego birtokolni akarja a dolgokat, verseng a többi ego-val. Különlegesnek akarja érezni magát.

Ezzel kapcsolatban sok információ kering a világhálón, így a továbbiakban a saját tapasztalataimat, nézeteimet szeretném veletek megosztani.

Könyvekből és önismereti tanfolyamokon találkoztam az ego kérdéssel. Ezek után kezdtem el tudatosan figyelni rá magamban. Nem azonosítottam magam vele, egy részemnek tekintem a mai napig. Kísérleteztem, hogy hogyan tudom az „arany középúton” tartani, vagyis, hogy ne nyomjam túl el magamban, de ne is hatalmasodjon el, hiszen egyik véglet sem vezet a belső egyensúlyhoz. Ha az egot a megfelelő mederben tudjuk tartani magunkban, akkor az érzelmeink is a megfelelő mértékben tudnak működni se túl alacsonyan, se túl magasan, és ha a megfelelő frekvenciánkon tartjuk magunkat, akkor vagyunk harmóniában.

Minden belőlünk indul ki. Vagyis, ha harmóniában vagyunk, akkor a körülöttünk lévők is átveszik azt az energiát, amit ők is továbbadnak a velük érintkezőkkel, és így tovább. Sok odafigyelés és gyakorlás kell ehhez, önkontroll. Szerencsénkre rengeteg technika létezik a világban, így mindenki megtalálhatja a számára leghasznosabbat. Ne legyünk restek gyakorolni! Először lehet, hogy nehéz, hiszen minden kezdettel így van. De a kitartás meghozza a kívánt eredményt. Automatikusan fog jönni, hogy pl. kevesebbet ítélkezünk, többször mosolygunk őszintén, vagy kedvesebbek tudunk lenni stb.

Mindenki egyéni individuum, mindenkiből egy van, így a kihívások is eltérőek lehetnek, de olykor nagyon is hasonlóak, hiszen egy helyről jöttünk. Az egyik legfontosabb mégis mindig az, hogy ne feledjük el, hogy bár azt gondoljuk a saját nézőpontunkból lehet, hogy a másik ember kihívása eltörpül a miénk mellett, mégis jusson eszünkbe, hogy mindenkinek a saját „batyuja” a legnehezebb.

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha van kedved tarts velem legközelebb is!

Legyen csodás napod! 🌞