„Fény nélkül nincsen Árnyék. De a Fény nem felelős az Árnyék létéért.” /Szepes Mária/

Szia, Kedves Olvasó!

Ahogy megyünk bele a télbe, nemcsak a hideg időt érzékeljük, hanem azt is, hogy egyre hosszabb ideig van sötét. Ha csak nem olyan kontinensen vagyuk, ahol ilyenkor is meleg van, és süt a nap. 😎

A sötétről zsigeri szinten előjöhetnek nyomasztó érzések, gondolatok, ami lehet, hogy gyermekkori, akár előző életből áthozott, de az is lehet, hogy nem a miénk, mégis mi cipeljük. Nos, kinek hite, meggyőződése szerint, megvan a szabad akarata, hogy mit kezd ezekkel a feljövő érzésekkel. Egy biztos, hogy amíg cipeljük, addig ott van, piszkál, fel-feljön, és nem hagyja, hogy önfeledten érezzük magunkat. Miért van ez? Mert dolog van vele. Mert eljött az idő, hogy foglalkozzunk vele. Megoldjuk, szembenézzünk vele, letegyük!

Szerencsések vagyunk, abból a szempontból, hogy olyan időszakot élünk, amikor rengeteg eszköz, módszer, segítő ember a rendelkezésünkre áll. Meg kell találni számunkra a legideálisabbat, bár tapasztalatom szerint nem csak egy módszer van, ami tud segíteni, sőt olykor több összevetése hozza el a megoldást. A lényeg az lenne, hogy kezdjünk el dolgozni magunkon.

Elsőre nem mindenki szeretne módszerekkel, vagy segítőkkel fejlődni, ezért írnék néhány példát, ami a mindennapokban segíthet. Jó hatással lehet valamilyen mozgás pl: futás, jóga, fitness, tánc, extrém sportok. Egy jó könyv, ami inspirál. Egészséges táplálkozás. Ezen módszerek, melyek elindítanak minket egy önismereti úton. Megismerjük magunkat, hogy mi érdekel minket igazán. Melyik mozgásfajta amely igazán kikapcsol minket, milyen tipusú könyvek kötik le a figyelmünket, és inspirálnak, visznek előre. Mely ízek és ételek azok, melyek nem csak finomak, de hasznosak a szervezetünknek, és jól érezzük magunkat tőlük?.

Véleményem szerint itt kezdődik az önismeret, amikor a mindennapi dolgainkra tudatosan figyelünk. Az étkezéstől kezdve, a mozgásunkon át, a többi élőlénnyel kapcsolatba lépve, hogyan reagálunk helyzetekre, legyen az egy vidám dolog, vagy akár konfliktus. Ne tegyük magunkat rosszá, ha nem úgy reagálunk dolgokra, mint ahogy szerettük volna. Lehettünk volna kedvesebbek, vagy bátrabbak, vagy éppen megértőbbek stb. Sebaj, nem mindig sikerül. Vannak emberek, akik amúgy is jobban kihoznak a sodrunkból, nyomogatják a trigger pontunkat. (Trigger pont a pszichológia oldaláról nézve: érzelmi seb, lelki sérülés) Ahogy megyünk előre az önismereti úton, rájövünk, hogy ezek az emberek és szituációk, mind megoldandó „feladatok”. Ahogy oldjuk fel ezeket a blokkokat, úgy leszünk egyre derűsebbek, kedvesebbek, nyugodtabbak, előítélet mentesebbek, de ez nem zárja ki a rosszkedvűbb napokat, csak azokra is megtanulunk más szemszögből ránézni. Megengedés lesz bennünk, mind magunk, mind mások iránt. Megedem magamnak, és a másiknak is, hogy úgy érezze magát, ahogy szeretné!

Nos, igen, és ahogy megyünk bele a sok élethosszig tartó tanulásba, úgy nyitunk egyre jobban magunkból kifelé. Egyre több kérdésünk lesz, melyekre amúgy bennünk van a válasz, mert mindannyiunknak megvannak a saját válaszai, melyek a többiek válaszaival megegyeznek, legfeljebb más nézőpontból közelítve. Egy nagy egységet alkotva! De ezt egy másik írásomban majd boncolgatom még.

Tehát, az árnyék, a sötétség szimbolikusan a belső tudatalattink, ahol sok történés, megélés, tapasztalás van a „szőnyeg alá söpörve”, mélyre eltemetve. Így védi meg az erős ego az embert, ha dualitásban gondolkodunk a negatív dolgoktól. (dualitás: ellentétek, pozitív-negatív) De a sok elnyomott történés egyszer elő akar törni. Ez az a pont, amikor valamilyen módon el kell kezdenünk magunkon tudatosan dolgozni. Ha nem akarunk, ilyenkor menekülünk függőségekbe, csakhogy elnyomjuk azt a furcsa megmagyarázhatatlan nyomasztó érzést. Szabad akarat, ki mikor érzi magát képesnek arra, hogy elkezdje a belső munkát. Ha nem most majd egy következő létállapotban, de a lélek fejlődni szándékozik.

Ezért, görgethetjük magunk előtt, mint a ganajtúró, esetleg még több hasonló tapasztalást magunkra rakva, de úgy is az lesz a vége, hogy dolgoznunk kell vele. Magunknak kell eldöntenünk, hogy hogyan szeretnénk élni az Életet! Tapasztalatom szerint sokat számít, hogy az embernek saját magát lenyomó, vagy derűs, felemelő gondolatai vannak-e? Ha erre odafigyelünk, sokat tudunk fordítani a mindennapjainkon! Ha megpróbáljuk a jó oldalát nézni a dolgoknak! Nem nagyobb erőfeszítés, mint zsörtölődni, és irigykedni. A választás teremt! Vagyis tegyük fel, hogy borús az idő, ez előhoz egy szomorú érzést benned, de Te eldöntöd, hogy nem hagysz teret ennek az érzésnek, nem hagyod, hogy elhatalmasodjon rajtad, hanem eldöntöd, hogy márpedig nem az idő milyensége fogja meghatározni a kedved, hanem Te saját magad! Vagyis elkezdesz arra, koncentrálni, hogy jó kedved lesz, jó gondolataid lesznek. Teszel is érte, mondjuk olyan tevékenységbe kezdesz, ami felvidít. Táncolsz, tornázol, futsz vagy sütsz/főzöl, takarítasz vagy kutyát sétáltatsz, elmész vásárolni vagy felhívsz egy számodra fontos embert, kézműveskedsz vagy leülsz olvasni/keresztrejtvényt fejteni, vagy filmet/sorozatot nézni, gyújtasz gyertyát/füstölőt, veszel egy forró fürdőt vagy egy hideg zuhanyt, vagy elmész edzeni/jógázni. Még sorolhatnám mennyi élmény van, amit akár megoszthatsz másod magaddal is, ha szeretnél! A lényeg itt a választás!

Választasz valamit, a belső erőd segítségével, aminek hatására kiemeled magad a gödörből! Amikor elkezd az ember tudatosan ránézni a mélyebben lévő dolgokra, és elkezdi feloldani azokat, akkor egyre jobban fogja érezni magát, és egyre könnyebben tud megoldani helyzeteket, mert lesz már tapasztalás élménye a megoldás irányába! Ha a belső Erőd-ben vagy, a külső hatásoktól függetlenül jól tudod érezni magad. Először ez folyamatos oadfigyelést követelhet magunkra. De ez egyre automatikusabb lesz. Mint ahogy bármit elkezdünk megtanulni, az elsőre nagyobb odafigyelést igényel, mint sok gyakorlás után. pl: biciklizés.

Hasznos lehet még odafigyelni arra, hogy ne ragadjunk bele helyzetekbe, érzésekbe, gondolatokba legyen az pozitív vagy negatív. A túl sok rossz és a túl sok jó sem hasznos, vagyis egyik se billentsen ki az egyensúlyból, ami valójában az arany középút. Ez lenne a semleges nézőpont, amikor nem ítélünk meg se jónak se rossznak a magunk szemszőgéből, érzéseiből, tapasztalatunkból, hanem hagyjuk azt a dolgot, érzést, eseményt, embert, bármit a maga valójában, ahogy van, ott abban a pillanatban megnyilvánulni, és meglátni saját maga létezésében. Hagyjuk a tapasztalásokat „átfolyni”magunkon, vagyis érzékeljük, de nem ragadunk bele, engedjük is tovább áramolni.

Folyamatos belső munka. A fenti nézőpontokhoz viszont fontos, hogy felismerjük, ez az első lépés, és elfogadjuk, ez pedig a második lépés, azt a tényt, hogy mindkét pólus bennünk van, mindannyiunkban. Vagyis a fényből és árnyékból vagyunk, amit megtanulunk egy semleges útra terelni, kiegyenlíteni, ami az arany középút. Így fogunk tudni a pillanatban, az itt és mostban lenni! Élni, teremteni, játszani! Ez választás kérdése, és ne feledjük, hogy a választás teremt!

Köszönöm, hogy velem tartottál!😊Csodálatos teremtéseket kívánok!